2016. április 9. szombat - A hacacáré margójára

Köszönöm szépen!

                "... hitemmel elmozdíthatom a hegyeket..." (1 Kor 12,30-13,13) 

Számomra az idei év nagy változásokat hozott, persze nem pozitív irányba. A tavalyi év vége és az idei év eleje rosszullétekkel teli volt, amit már egyre nehezebben viseltem. Aztán pár héten belül kiderült, hogy mi miatt voltam rosszul. A daganatos állapot (direkt nem hívom betegségnek) diagnózisa körülbelül úgy ért, mintha 250 km/órával csapódtam volna betonfalba egy autóval… borzasztó és felfoghatatlan. Ebben a kezdeti időszakban hatalmas támaszt nyújtottak a szüleim, testvérem és a párja, a rokonok, a barátaim, zumba oktatóm és a munkatársaim.

Horváthné Horváth Ildikó ekkor határozta el, hogy részemre jótékonysági műsort kellene szervezni, hisz neki és családjának nagy segítséget jelentett mind lelkileg, mind anyagilag az a koncert, amely akkor került megrendezésre, amikor kisfiúkkal Adriánnal, ugyancsak ezzel a csúf kórral harcoltak.

Ildikó ötletét Geigerné Németh Katalin és Szak Enikő karolta fel, és együttes erővel nekiálltak a szervezésnek. Első teendőjük az volt, hogy szüleimtől engedélyt kérjenek. A következő, amikor már körvonalazódott, hogy kik lépnek fel, felkérték édesanyámat, hogy közölje velem, miben mesterkednek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a bejelentést követő órákat könnyen éltem meg. Sírtam és számomra hihetetlen volt hogy micsoda önzetlen tettre szánták el magukat azok az emberek, akik a rendezvény szervezésében, háttérmunkálataiban dolgoznak és a fellépésre készülnek. 

Aztán valahogy elszaladtak a lovak…. Igen. Azt hiszem ezzel a mondattal lehetne jellemezni a következő időszakot. A program egyre jobban bővült, a fellépők sora nőtt, Olasz Tibor is betársult a szervezők körébe. Tibi büfével járult hozzá a rendezvényhez, illetve az est zárásaként jótékonysági bált szervezett a Légió zenekarral. Aztán a báli zenekarnak előzenekara is lett, a Bomba zenekar, amelyben Lukács Tibi (volt milejszegi legény) is zenél.

Ekkor már elég sok „hír” keringett a program körül, mind pozitív és mind negatív irányba. Hozzám is jutottak el információk. Nehezen emésztettem meg őket, főleg a negatív irányúakat, hisz ebben az állapotban a stresszmentesség alappillére kellene hogy legyen, egy tumorral harcoló embernek.

De a szervezők rendületlenül kitartottak, és nem tántorította el őket semmilyen pletyka, vagy rosszallás.

Közben megalakult Milejszegen az amatőr színjátszó csoport is. Első fellépésüket a hacacáréra időzítették.

Hoppáááá…. Miért is hacacáré??? Amikor a lányok közölték velem, hogy kik lépnek fel, milyen előadásokat hozva, akkor én nagy vagányan megkérdeztem, hogy hacacárét rendeztek nekem? Na kérem… innen a név. Tőlem. Szóval én követtem el a névadást. És nem volt benne semmi lekicsinylő, de én a táncos-énekes mulatságokat általában így nevezem. Ennek ennyi a története. A vidámságra, pedig azért van szükségem, hogy minél többet nevethessek és nagyrészt jobb kedvűen teljen a gyógyulásom időszaka. A könnyek amúgy is sokszor és könnyen jönnek…

Közben a Milejszegi Krónikában sütik felajánlására való felhívás is közzétételre került. Akkor még nem is tudva, hogy milyen rendezvényhez kérik az ügyes kezű milejszegi asszonyok segítségét.

Időközben Görbe László atya is megkeresett, hogy április 9-én, 9 órakor szentmisét szeretne értem és a családomért felajánlani, bízva a Mindenható irgalmas és gyógyító szeretetében.  

Az idő haladt, a rendezvény ideje közeledett. Egy olyan nap, amiről tudod, hogy a szentmise és a jótékonysági műsor érted kerül felajánlásra és megrendezésre, lelkileg nem könnyű feldolgozni. Sem előtte, sem a műsor alatt, sem utána. Kívánom, hogy ezt ne kelljen senkinek se megtapasztalnia. Soha az életben. Sem betegként, sem közvetlen családtagként. Nem könnyű. Lelkileg nagyon megterhelő.

Voltak a rendezvénnyel kapcsolatban olyan dolgok, amik tőlem nagyon távol állnak. És ha már azt gondoltam, hogy őszintén sorokba foglalom az összes gondolatomat, ezt is megosztom Önökkel/Veletek. Ezek a piszkos anyagiak. Életem eddigi szakaszában mindig addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm ért. Soha nem voltak olyan igényeim, amiket nem tudtam volna magamnak megadni. 

Ezzel az állapottal járó gyógykezelések, felépülési- erősödési szakaszok sajnos azzal járnak, hogy az ember kiesik a munkavégzés alól. Ezzel egyenes arányban van, hogy az addigi jövedelme is jelentős mértékben csökken. Attól, hogy pénze van az embernek, nem biztos, hogy meggyógyul, de nagyobb esélye van arra, hogy meg tudja magának vásárolni a szükséges vitaminokat, táplálék kiegészítőket, gyümölcsöket, zöldségeket és egészséges élelmiszereket, melyekkel az esélyeit máris növelni tudja.  

A szervezők kérték, hogy szemérmességemet és ehhez való hozzáállásomat engedjem el magamtól, és engedjem meg az embereknek, hogy segítsenek. Hisz úgyis csak az fog segíteni, aki akar, aki kedvel és szeret. Engedtem.

Eljött az április 9-e napja. Reggel összeszedtem magam és január 24-e óta először léptem át a milejszegi Assisi Szent Ferenc templom küszöbét. Meghatott, hogy sokan részt vettek László atya által celebrált szentmisén. Nagy meglepetésemre, a dobronhegyi Rózsafüzér közösségi tagok azt az éneket énekelték, melyet műtétem után többször is meghallgattam a telefonom segítségével az internetről. Ne csüggedj el... Köszönöm szépen Nekik! Nem csüggedek!

5 órakor kezdetét vette a Tavaszköszöntő hacacáré. A műsor színvonalas és nagyon szórakoztató volt. Akik ott voltunk, részesei lehettünk egy gördülékeny, profin megszervezett és lebonyolított rendezvénynek.

Köszönetet mondok a szervezőknek, Horváthné Horváth Ildikónak, Geigerné Németh Katalinnak, Szak Enikőnek és Olasz Tibornak. Milejszeg Község Önkormányzata Képviselő-testületének hogy a faluházat rendelkezésre bocsájtotta a program idejére. Csonkahegyhát Község Önkormányzatának, hogy faluházuk padjait kölcsön adta a rendezvényre. A szentmiséért Görbe László atyának. Köszönet a süteményeket felajánlóknak: Benkő Sándorné, Takóné Farkas Éva, Varga Zoltánné, Salamon Istvánné (postás Rózsi néni), Pais Jenőné, Kondor Gézáné, Szak Gáborné, Palkovics Klára, Németh Mónika, Farkas Andrea, Horváthné Horváth Ildikó, Salamon Tiborné (Ady utca), Némethné Szaniszló Marianna, Pálfi Lászlóné, Palkovics Istvánné, Passné Horváth Piroska, Salamon Tiborné (Petőfi utca), Végh Gyuláné, Salamon Istvánné (Kossuth utca), Bükiné Végh Erzsébet (Babosdöbréte), Geiger Imréné (Zalaegerszeg), Németh Csabáné (Zalaegerszeg), Szak Zita (Zalabaksa), Simon Ferencné (Csonkahegyhát), Németh Mária (Bagod) és Barabás Erzsébet (Dobronhegy). Mivel süteményekkel a program alatt is sokan érkeztek, lehet hogy a lista nem teljes. Kérem, aki nem került itt megemlítésre tudassa velem, hogy pótolni tudjam a hiányosságot. Köszönet Salamonné Heé Mariannak a mézeskalács szívekért, melyeket a fellépők kaptak ajándékul, Kondor Gézánénak a langalikért melyek a fellépők éhségének csillapítására szolgáltak. Köszönöm a terem díszítését Janzsó Edinának. Köszönöm a segítőknek a terem berendezését (Egyed Gyula /a szombati nap pakolásának szervezője, illetve felajánlotta a fellépők szállítását, melyre aztán nem volt szükség/, Kerkai Imre, Geiger Imre, Horváth István (Tikno), Horváth László, Takács Róbert, Péteri Gáspár, Kovács Márk, Takács Balázs), a rendezvény ideje alatti helytállásért Janzsó Edinának, Szak Gábornak, Szekér Gergőnek, Geiger Imrének, Benkő Szabolcsnak. A környező településeken való közreműködést, valamint a  szórólapok kihordását az önkénteseknek (Kerkai Imre, Németh István, Pap Erzsi, Bödör Lászlóné, Nátrán Szabolcs, Boronyákné Dóra Betti, Király Ági és Takács Miki). A műsor hangosításáért a Légió zenekarnak. A műsor háziasszonyának Szekeresné Farkas Tildának, a fellépőknek: Hertelendy Attila művész úrnak, Pál Évának, a csonkahegyháti Csillagvirág népdalkörnek, Kerkai Imréné Aranka néninek az Apostol együttes dalcsokráért, a csonkahegyháti Retro Tánckarnak, Horváth Krisztiánnak, Szak Fanninak, Geiger Barbarának és Lukács Petrának, Németh Marikának (Bagod), a citerásoknak Kulcsárné Csejtei Marianna vezetésével, a németfalui Arany Páva díjas Vadvirág népdalkörnek, a csonkahegyháti zumba csoportnak Tobak Pálma vezetésével, a Kutyakölyköknek, a Milejszegi Amatőr Színjátszóknak (Geigerné Németh Katalin, Farkas Andrea, Horváthné Horváth Ildikó, Kerkai Imre, Németh Mónika, Heé Áron Máté és Benkő Sándorné), a Bomba és a Légió zenekarnak. A hacacáré valamennyi fellépője pénzbeli vagy más ellenszolgáltatás nélkül vállalta a műsoron való szereplést és ideutazást.

Külön köszönet illeti még Németfaluból Salamon Ferencet és Becsvölgyéről Molnár Andrást, hogy az április 9. napjára szervezett András bált Németfaluban visszamondták a jótékonysági bál javára, illetve a csonkahegyháti nyugdíjas klubnak, hogy nyugdíjas találkozójukat ugyancsak e napról áttették április 8-ra. 

Köszönettel tartozom azoknak, akik a hacacáréra nem látogattak el, de adományaikkal támogattak és azt Janzsó Edinától, Simon Tibornétól, Geigerné Németh Katalintól és Szak Enikőtől elküldték nekem.

Utoljára de nem utolsó sorban köszönöm a műsorra ellátogatóknak, hogy megtisztelték a rendezvényt eljöttükkel és ezzel együtt az anyagi támogatásukat adták a gyógyulásomhoz. A jó Isten áldjon meg minden önzetlen embert!

Gondolom sokak kíváncsiak az est folyamán befolyt összegre. A hacacáré ideje alatt a belépőkre kitett díszes ládában és a süteménykóstolás alatt befolyt összegből 710.000,- Ft gyűlt össze. Janzsó Edina Csonkahegyháton 63.000,- Ft adományt vett át. A jótékonysági bálon befolyt összeggel (belépő+büfé) 156.000,- Ft-al és a harcom kezdete óta nekem személyesen átadott támogatásokkal együtt 7 számjegyű összeg gyűlt össze. A szervezők a hacacárén összegyűlt adományt teljes egészében átadták nekem, abból a rendezvény szervezése és lebonyolítása alatt jelentkező kiadásokra nem vettek ki egy forintot sem, és utólag sem fogadtak el belőle semmit. Az összeget nem véres rongyként lengetem ismételt pletykák szítására, hanem amiatt hogy mekkora segíteni akarás van az emberekben. És ezzel tartozom azoknak, akik segítettek. Az összeg nincs itthon a lakcímemen, biztonságos helyen van, emiatt felesleges feszegetni a bejárati ajtónkat.

Elmondhatatlanul fontos nekem a rengeteg ember mérhetetlen szeretete, a pozitív gondolatok-, mondatok- és példák. Az ölelések, a gyógyulásomba vetett hitem erősítése. Bátran meg lehet szólítani, kérdezni. Nincsenek tabuk, bármiről beszélek, ami a mostani állapotommal kapcsolatos.

Facebook oldalamon Szentesi Éva több cikkét is megosztottam, egyikükben Éva a következőt írja: 
"Ha kinyújtom, fogd meg a kezem, és gyere velem együtt, ha pedig nincs szükséged rá, akkor menj el mellettem szó nélkül."
Köszönöm, hogy sokan fogják/fogjátok a kezemet!