Reggel időben ébredtem, Anyuék
már sutyorogtak kinn, szépen halkan, hogy ne ébresszenek fel. Persze alig
vártam már, hogy a nap felkeljen. Ami nagyon csábított kifelé az
ágyból, hogy megnézzem mi a helyzet népszaporulat terén.
Egy a sok közül :) |
És igeen … keltek már ki
kiscsirkék. Én annyira de annyira boldog voltam. Soha nem láttam még, hogy
milyenek a kiscsirkék a tojásból kikelve. Amivel eddig mindig találkoztam, az a
gyönyörű sárga pelyhes kis maroknyi csipogó élet. De ezek a csöpp kis csirkék,
esetlenek, maszatosak, nedvesek, esnek-kelnek. És hihetetlen ilyenkor, hogy
mekkora egy mocsok vagyok, de már látom a gőzölgő rántott csirkecombokat a
tányéromon. Na de a nyálamat letörölve, tovább csodáltam ezeket a csöpp kis
jószágokat. Voltak köztük sárgák, feketék, kopasznyakúak, itáliaiak. Színes
kavalkád.
Majd gyorsan összekészültünk,
irány a templom, mert Laci atya a gyógyulásomért 9 órakor szentmisét celebrált.
A szertartás nagyon megható volt, küszködtem a könnyeimmel, de aztán úgy
gondoltam, jobb ha szabad utat engedtem nekik.
Délelőtt anyuék pogácsát sütöttek
Erzsivel, én készültem a délutáni programra. Testben és lélekben. Ezekben a
napokban nem ettem sokat, hogy a mai napon ne legyen felesleges forgalom a
beleimben, és ne lepjen meg senkit sem a kitörő harsonaszó egy csendesebb
pillanatban. Bevallom, engem néha szórakoztat, de nem hiszem, hogy mások ezt
nagyörömmel fogadnák.
Gábor |
Kimanikűröztem a körmeimet, szép
bordóra kifestettem őket. A hajammal sajnos nem sikerült dűlőre jutnom, mert
bárhova is igazgattam, egyre több hajszál maradt a markomban. Timivel
beszéltem, mondta, hogy menjek és rittyent egy csodát a fejemre. Nem tudom,
hogy csinálta, olyan hajkoronát varázsolt a kevés hajamból, hogy nem látszódtak
a hiányzó hajszálak.
Aztán Gábortól kaptam egy messenger üzenetet egy képpel. Vele együtt jártunk angolra még évekkel ezelőtt. Ő nem tudott jönni a délutáni rendezvényre, mert Visegrádon volt Spartan versenyen. De nagyon figyelmes volt és még ott is "velem " volt, és a kép amit küldött olyan jó érzéssel töltött el. Küldte az erőt a Visegrádról. Éreztem is. Látnotok kell Nektek is. Na persze a nagy pakolásban a rossz papírt vette elő a célba érésekor. Ez aztán javításra került.
Felvettem az újonnan varrt
ruhámat, fekete vastag harisnyát húztam, és az elmaradhatatlan fekete 8 centi
sarkú bokacsizmát vettem fel hozzá. Feltettem egy lazának nem mondható sminket
a vörös rúzsommal, hogy egy kicsit az önbizalmamat növeljem, mert valahogy a
vartyogó béka feneke alatt volt.
Negyed ötkor indultunk el
otthonról, öt órakor kezdődött a rendezvény. Gondoltam, ha valaki szeretne
beszélgetni velem, akkor arra lehetősége lesz már a műsor előtt.
A lányok mérhetetlenül sokat
dolgoztak, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Dekoráció, tisztaság, rend
és rengeteg ülőhely. Ilyen sok padot még nem láttam berakva a milejszegi
faluházba.
Megkértem a csajokat, hogy nekem
és Anyuéknak mindenképpen párnás széket készítsenek be, mert nekem sokkal kényelmesebb
azon ülni, mint egy fapadon. Nem hiányozna még egy felfázás. És annyira
figyelmesek voltak, hogy ennek a kérésemnek eleget tettek.
Elfoglaltam a helyemet az első
sorban, és vártuk, hogy elkezdődjön a műsor. Hogy mögöttünk mi történt nem
tudom, nem néztem hátra. Majd a konferanszié jött és elkezdődött...
Rengeteg fellépő jött egymás után sorban. A műsor jól szervezett és szórakoztató volt.
Rengeteg fellépő jött egymás után sorban. A műsor jól szervezett és szórakoztató volt.
Mindenki nagyon kedves volt
velem, az előadók keresték a szemkontaktust. De az, hogy kik léptek fel, ebben
a posztban most nem sorolom fel, mert megjelentetek egy Hacacáré margójára
bejegyzést is, ami megjelent a Milejszegi Krónika havonta megjelenő újságjának
májusi számának mellékleteként. Abban összefoglaltam mindent, amit akkor
kiszerettem volna írni magamból, és akiknek köszönetet szerettem volna mondani.
Aztán a cikk megjelent még a Csonkahegyháti Hírmondóban is, hisz onnan is
nagyon sok fellépő volt és rengetegen támogató is. Annál jobban most sem tudnám
megfogalmazni a gondolataimat.
A hacacáré műsora alatt volt két
szünet. Az első szünetben, amikor felálltam és megfordultam a közönség felé,
hihetetlen látvány tárult elém. Egy tűt sem lehetett volna leejteni, annyi de
annyi ember volt ott, támogatva engem a gyógyulásomban. A könnyeimmel
küszködtem, de aztán nem sok időm volt mert egy kígyózó sor indult meg felém.
Sok ajándékot kaptam, rengeteg ölelés és még több megerősítést.
A szünetekben sütikóstoló volt.
Rengetegen ajánlottak fel süteményt is erre a rendezvényre. Az ő nevük is a
következő bejegyzésben lesz olvasható.
A második felvonás utáni
szünetben is sok emberrel váltottam pár szót. Majd a harmadik felvonásban, az
erre az alkalomra alakult Milejszegi Amatőr Színjátszók adták elő nagyon
humoros előadásukat. Helén s a tehén, avagy gyalog mint Balogh címmel. Nagy
sikert arattak.
(És egy kis titok. A mai napon is (2016.09.25.) működik a színjátszók
csapata és már sok fellépésen vannak túl. Második darabjuk bemutatója is
megtörtént. Ez nagy öröm számomra, és várom, hogy csatlakozhassak hozzájuk a
gyógyulásom után én is)
Miután a műsor befejeződött jött
a báli előzenekar a Bomba. Az ő zenéjüket még kicsit hallgattam, sőt egy kicsit
rotyokáltam is, de olyannyira mérhetetlen fáradtságot éreztem, hogy elbúcsúztam
mindenkitől és hazajöttem.
Az éjszakát bál zárta. Edina
küldte onnan is a szelfiket, és elhangzott a nagyon nagyon megríkatós „azért
vannak a jó barátok” szám is. Erről egy rövid videó is készült. Elsőre nem
sikerült megnézem a könnyfüggöny mögül, másodszorra sem. Sőt csak nagyon
sokadjára tisztult ki a képernyőm.
Nagyon nehezen jött álom a
szememre, még éjfélben Pálmival cseteltünk egy jó nagyot. Ámulva és bámulva,
hogy mennyi ember eljött a rendezvényre. Csak tippelni lehet, de a műsor
alatt közel 250 ember fordult meg a faluházban. Ehhez még hozzájön az esti
buli.
Hálámat azóta is csak rebegem a
jó Isten felé, és kérem őt, hogy ennek a sok embernek az életét viselje
kitüntetett figyelemmel!
Pár kép a hacacáréról a teljesség igénye nélkül:
Marika |
Csonkahegyháti Retro Tánckar |
Kutyakölykök |
Zumba Pálmival |
Krisztián |
Barbi és Petra |
Aranka néni - az óvodában dolgozott amikor ovis voltam |
Hertelendy Attila művész úr |
Edina, Kati és Enikő - bejelentkezés a buliból |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése