Ötödik kemoterápiás kezelés
Ismét a már megszokott menetrend
szerint történt a kedd reggel. Felkelés, tusolás, zsákcsere, reggeli, átöltözés
a játszósból kimenős ruhába, smink. Hajjal ismét nem kellett foglalkoznom, mert
a tusolás után csak kétszer megtöröltem a törölközővel és már száraz is volt. Totál
haszon és idősporolás.
Általában negyed 8- fél 8 között
indulunk, persze ez attól függ, hogy a sztómám hogy viselkedik.
Ma reggel is írtam Edinának,
amikor elindultunk. Ami biztos pont minden kedd reggel, hogy Edina vár a szoba
ablakban dudálunk, majd integetünk egymásnak. Ez hatalmas megerősítést jelent
nekem. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert mintha egy nagy adag erő még beesne ilyenkor Teskándon a bőröndömbe.
Az onkológiára már mintha
hazajárnék. Annyira meg lehet szokni ezt az egészet, van egy ritmusa, hogy két
hetente megjelenek, felvételi osztály, majd bemegyünk az osztályra, Andinak
beadom a papírjaimat, nővérpultnál megmondják melyik kórterembe mehetek.
Vagy választhatok ágyat, vagy a
maradék az enyém. Ez is olyan mint a munkába járás. És ez nekem most tényleg a
munkába járás, mert nap mint nap az a feladatom, hogy gyógyuljak. Most magamnak
dolgozom. Én vagyok a főnök. Teszem a dolgom.
A kezelést aránylag elég korán
sikerült elindítani a nővérkéknek, már negyed 10-kor csepegett befelé a
hányáscsillapító.
A branült most a jobb kezembe
kötötték be, könyék hajlótól lefelé olyan 10 centire kb. Fura mert eddig mindig
a bal kezemben volt és a jobb kezem szabad volt. Jobb kezes vagyok, emiatt ez
eddig könnyebbség volt, bár ez sem zavaró dolog. Végül is mindegy, hogy hol a
branül, csak a véna bírja 49 órán keresztül.
Van új szobatársam, aki az első
kezelését kapja. Pár hasznos tanáccsal elláttam, hogy mit hogyan érdemes, hogy
kell tolni a vőlegényt (idősebb hölgy betegtársaim így hívják az infúziós
állványt), illetve érdemes az infúziós állványra egy szatyorba wc papírt,
illetve az illemhelyre kellő dolgokat berakni, mert sokszor nekiindul az ember és
fél úton jut eszébe, hogy a papír a kórteremben maradt.
Márton és Mr. Dog :) |
A kórtermünkben volt tévé,
szobatársam azt nézte, én inkább hallgattam, az is elég volt. Eléggé kifinomult
volt ismét a szaglásom, és borzasztóan éreztem a csatornaszagot. Gondoltam,
hogy eső lesz, mert akkor lehet ilyen szagokat érezni erőteljesebben.
Szerdán aztán nagy örömünkre Orsi
bekerült a kórtermünkbe. Ez nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk, meg legfőképp
egymás támaszai voltunk hányáskor. Megvisel mind a kettőnket ez a kezelés,
nagyon.
Este Orsi kollégái jöttek
látogatóba egy csaj és egy srác. Annyi hülyeséget dumált a pasi, hogy majd eldurrantam
a nevetéstől. Jó volt kicsit elvonatkoztatni attól, hogy hol vagyunk.
Este havas eső is esett. Ezt is
kezdem már megszokni, hogy amikor kezelésre jövök eső esik, vagy hó, illetve
hidegfront van. Az idő is érzi a lelkiállapotomat, és azt tükrözi vissza.
Enikő és Lonci néni |
Szerda este jött a tévé gazdája
és elvitte a kórterembe, amibe került, így tévé nélkül maradtunk. Bevallom nem
is bántam, mert volt olyan pillanat, amikor már zavart, hogy folyamatosan folyt
kifelé belőle a sok katyvasz.
A szerda is émelygősen és
hányósan telt el.
Éjjel Betti képeket küldött a
gyerekekről, és Márton keresztfiunkat a kutya mellé tették. Hát épp akkora,
mint a kutya lába.
Az elmúlt héten Enikő is küldött
képet róla és mamájáról (akinek már én is fogadott unokája vagyok), de valahogy
elkerülte a figyelmemet. Nagyon cuki Lonci néni, mindig érdeklődik, meg küld
nekem, hol konyharuhát, hol kötényt. Ezeket ő varrja. Nagyon –nagyon figyelmes.
Mint az unokája, Enikő.
Csütörtökön aztán elég hamar
negyed 11-kor lefolyt az utolsó csepp kezelés is. Pakolás indulás, hazaérkezés.
Itthon aztán jött a megszokott rituálé. A 3 nap mindenének lemosása, valami
kaja, épp hogy csak, hogy visszaszokjon a gyomrom, hogy van benn valami.
Délutánom, pedig pihenéssel telt.
Laptoppal, és rengeteg színnel, mert nekiálltam színezni.
Jöhet ismét 11 erősödős-pihenős
nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése