2016. április 28., csütörtök

2016. április 26-28. kedd - csütörtök



Ötödik kemoterápiás kezelés


Ismét a már megszokott menetrend szerint történt a kedd reggel. Felkelés, tusolás, zsákcsere, reggeli, átöltözés a játszósból kimenős ruhába, smink. Hajjal ismét nem kellett foglalkoznom, mert a tusolás után csak kétszer megtöröltem a törölközővel és már száraz is volt. Totál haszon és idősporolás.

Általában negyed 8- fél 8 között indulunk, persze ez attól függ, hogy a sztómám hogy viselkedik.

Ma reggel is írtam Edinának, amikor elindultunk. Ami biztos pont minden kedd reggel, hogy Edina vár a szoba ablakban dudálunk, majd integetünk egymásnak. Ez hatalmas megerősítést jelent nekem. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert mintha egy nagy adag erő még beesne ilyenkor Teskándon a bőröndömbe.


Szerdai kórházi ebéd, amiből csak a salátát tudtam megenni
Az onkológiára már mintha hazajárnék. Annyira meg lehet szokni ezt az egészet, van egy ritmusa, hogy két hetente megjelenek, felvételi osztály, majd bemegyünk az osztályra, Andinak beadom a papírjaimat, nővérpultnál megmondják melyik kórterembe mehetek.
Vagy választhatok ágyat, vagy a maradék az enyém. Ez is olyan mint a munkába járás. És ez nekem most tényleg a munkába járás, mert nap mint nap az a feladatom, hogy gyógyuljak. Most magamnak dolgozom. Én vagyok a főnök. Teszem a dolgom.

A kezelést aránylag elég korán sikerült elindítani a nővérkéknek, már negyed 10-kor csepegett befelé a hányáscsillapító.
A branült most a jobb kezembe kötötték be, könyék hajlótól lefelé olyan 10 centire kb. Fura mert eddig mindig a bal kezemben volt és a jobb kezem szabad volt. Jobb kezes vagyok, emiatt ez eddig könnyebbség volt, bár ez sem zavaró dolog. Végül is mindegy, hogy hol a branül, csak a véna bírja 49 órán keresztül.

Van új szobatársam, aki az első kezelését kapja. Pár hasznos tanáccsal elláttam, hogy mit hogyan érdemes, hogy kell tolni a vőlegényt (idősebb hölgy betegtársaim így hívják az infúziós állványt), illetve érdemes az infúziós állványra egy szatyorba wc papírt, illetve az illemhelyre kellő dolgokat berakni, mert sokszor nekiindul az ember és fél úton jut eszébe, hogy a papír a kórteremben maradt.

Márton és Mr. Dog :) 
A vérképem szerencsére ismét jó lett, így teljes erősségű kezelést adnak. Vannak betegtársak, akiknek nem éppen jó a vérképük, olyankor megkapják a kezelést, csak nem a teljes erősségűt, hanem valamilyen hatóanyagból csökkentett százalékban.

A kórtermünkben volt tévé, szobatársam azt nézte, én inkább hallgattam, az is elég volt. Eléggé kifinomult volt ismét a szaglásom, és borzasztóan éreztem a csatornaszagot. Gondoltam, hogy eső lesz, mert akkor lehet ilyen szagokat érezni erőteljesebben.

Szerdán aztán nagy örömünkre Orsi bekerült a kórtermünkbe. Ez nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk, meg legfőképp egymás támaszai voltunk hányáskor. Megvisel mind a kettőnket ez a kezelés, nagyon.
Este Orsi kollégái jöttek látogatóba egy csaj és egy srác. Annyi hülyeséget dumált a pasi, hogy majd eldurrantam a nevetéstől. Jó volt kicsit elvonatkoztatni attól, hogy hol vagyunk.

Este havas eső is esett. Ezt is kezdem már megszokni, hogy amikor kezelésre jövök eső esik, vagy hó, illetve hidegfront van. Az idő is érzi a lelkiállapotomat, és azt tükrözi vissza. 

Enikő és Lonci néni
Szerda este jött a tévé gazdája és elvitte a kórterembe, amibe került, így tévé nélkül maradtunk. Bevallom nem is bántam, mert volt olyan pillanat, amikor már zavart, hogy folyamatosan folyt kifelé belőle a sok katyvasz.

A szerda is émelygősen és hányósan telt el.

Éjjel Betti képeket küldött a gyerekekről, és Márton keresztfiunkat a kutya mellé tették. Hát épp akkora, mint a kutya lába.
Az elmúlt héten Enikő is küldött képet róla és mamájáról (akinek már én is fogadott unokája vagyok), de valahogy elkerülte a figyelmemet. Nagyon cuki Lonci néni, mindig érdeklődik, meg küld nekem, hol konyharuhát, hol kötényt. Ezeket ő varrja. Nagyon –nagyon figyelmes. Mint az unokája, Enikő.

Csütörtökön aztán elég hamar negyed 11-kor lefolyt az utolsó csepp kezelés is. Pakolás indulás, hazaérkezés. Itthon aztán jött a megszokott rituálé. A 3 nap mindenének lemosása, valami kaja, épp hogy csak, hogy visszaszokjon a gyomrom, hogy van benn valami.

Délutánom, pedig pihenéssel telt. Laptoppal, és rengeteg színnel, mert nekiálltam színezni.

Jöhet ismét 11 erősödős-pihenős nap.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése